És búcsúztunk Jerevántól is. Milyen nagy út vezetett attól, hogy megláttam a szörnyen lepusztult buszállomást, addig, hogy nagyon megszerettük a várost, és teljesen felvettük a ritmusát.
Reggel az első utunk a pályaudvarra vezetett, ahol jobb híján az állomás felügyelőkhöz tettük be a cuccunkat jó pénzért. De legalább nem kellett cipelni, császkálhattunk egész délelőtt.
A Szent-György katedrálist néztük meg, ami új építésű, 2001-ben fejezték be teljesen. A maga 3822 négyzetméterével a legnagyobb egyházi épület Örményországban. A legnagyobb magassága 54 méter, és 1700 fő befogadására alkalmas. Hihetetlen méretek!
A megszentelést követően II. János Pál pápa is látogatást tett a katedrálisban.
Aznap amikor mi csodáltuk meg, kevesen voltak, lehetett kényelmesen nézelődni, fotózgatni.
Egy könnyű ebéd után beirányoztunk a vonatunkat, amivel Grúziába mentünk vissza, és végre a tengerpartra:-)
Az éjszakát is utazással töltöttük, így első osztályú hálókocsit foglaltunk. Illetve nem is foglaltuk, hanem pár nappal azelőtt vettük meg a jegyet itt a jereváni pályaudvaron.
Kíváncsian vártam, hogy milyen lesz a szuper kis vonat szobánk. Szóval kétoldalt hosszú ülések, amiken aztán este megágyaztunk, puha szőnyeg, kisasztal, függönyös ablak. Kaptunk papucsot, fogkefét-fogkrémet, vizeket, és 3 az 1-ben kávékat.
De beszéljenek a képek:
Minden kocsinak van egy felügyelője, aki ellenőrzi a jegyeket, kiosztja az ágyneműt, ügyel a tisztaságra és a rendre, hozzá lehet fordulni mindenben az utazás alatt. A kocsi elején van egy kis irodája-hálófülkéje. A mi felügyelőnk most egy tűzrőlpattant vörös hajú hölgyike volt.
És mit lehet csinálni órákon keresztül egy robogó vonaton? Joggal merül fel a kérdés:-) Unatkozni nem lehet, az biztos. Annál inkább nézelődni, olvasni, írni az otthoniaknak, beszélgetni és borozni:-)
Na meg vacsizni. Ez olyan vonat volt, hogy nem kaptunk enni, és étkezőkocsi sem volt. Vettünk hát egy-egy tésztás levest még a városban. Igen ám, de honnan lesz forró víz? Nézegettük mi a kocsi elején, de nem láttunk szamovárt. Megkérdeztük a kis gondnokunkat, aki kivételesen nem beszélt túl jól angolul. Először hozott két palack vizet, de amikor a levest kezdtük el mutogatni, akkor rájött:-) Kulccsal nyitotta ki az ajtót a kuckója mellett, ami mögött ott volt a forró víz. Forró víz automata:-)
Kitekintés: vonatban elég profik vagyunk, tavaly végigmentünk a Transzszibériai vasútvonalon, persze úgy, hogy közben megálltunk pár helyen. Az is fel fog kerülni a blogra:-)
A vacsi nagyon finom lett:
Későn este értünk a határhoz, mindkét oldalon volt ellenőrzés. A grúz vámos el is vitte az útleveleket, aztán a következő megállónál visszahozta, benne kis csinos vonatos pecséttel.
Utána aztán ágyazás és alvás. Alvás?
Képek:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése