Reggel elbúcsúztunk kedves kis szállásunktól, újabb kaland, újabb izgalmas hely várt ránk, Örményország.
A délelőttünk főleg várakozásból állt, mert 12-kor indult a kisbusz - mi más:-) - ami átvitt minket. Szóval kipróbáltunk két kávézót a Rusztavelin, volt egy társunk is:-)
A kisbusz a már jól ismert piac melletti buszpályaudvarról indult, nagyon kényelmes volt, összesen nyolcan utaztunk benne a sofőrrel együtt, és volt wifi is. Az útitársak is aranyosak voltak, egy nő a két lányával előttünk, mellettünk egy középkorú hölgy, a sofőr mellett pedig egy fiatal lány. A hátizsákjainkat bepakoltuk a csomagtartóba, és indulás!
A csajszik végigszelfizték az utat, aztán mentek a képek az Instára:-)
Aránylag hamar elértük a határt, ott ki kellett szállni a hátizsákokkal együtt, és átmenni a vámon és az útlevél ellenőrzésen. Kaptunk egy grúz kimenő, és egy örmény belépő pecsétet. Ja, két helyen kellett kiszállni, grúz és örmény oldalon is.
Az örmény utak botrányosak voltak. Nagyon rossz állapotúak, és rázósak, csak úgy ugrált a busz, benne pedig mi. A négy órás útból is öt lett. Egy helyen megálltunk egy kis szünetre, itt azért már láttuk, hogy Örményország még szegényebb, mint Grúzia. Nagyon lepukkant benzinkút volt, ócska épülettel, láncra vert kutyával.
Az úton csináltam egy videót is, jó kis örmény zene megy alatta:
Azt viszont már láttuk, hogy a táj csodaszép. Tán még szebb, mint Grúziában.
Szóval jó szétrázva érkeztünk meg egy nagy buszpályaudvarra Jerevánba. Ami nekem először nagyon sokkoló volt. Szintén nagyon ócska, szinte romos épület, belül foszlott fotelek, ásító jegykiadó ablakok, gyanús alakok. Nem túl jó első benyomás. Balázs meg nem győzött nyugtatgatni.
A közelben találtunk egy pénzváltót, váltottunk örmény pénzt, Dramot. A közelben állt két taxi is - droszton -, az egyikkel bementünk a szálláshoz.
A belváros már sokkal kulturáltabb volt, és a kis lakást is rendezett utcában találtuk. Leginkább a tavalyi orosz városokhoz hasonlított a széles utca, a házak. Felhívtuk a tulajt, akire kellett egy kicsit várni, addig találgattuk melyik lesz a mi erkélyünk. Egy fiatal férfi jött, aki megmutogatta a lakást, ami nagyon kedvünkre való volt. Hálószoba, nappali, kis konyha, erkély, mosógép, és fürdőszoba tartozott hozzá. A lépcsőház itt is hagyott kívánnivalót maga után, de úgy tűnik, ebben sem a grúzok, sem az örmények nem túl erősek.
Szusszantunk egyet, aztán szaladtunk a városba, mert jó sok dolgunk volt. Meg akartuk venni a vonatjegyet, amivel visszamegyünk Grúziába, de zárva volt a jegypénztár. Viszont megkérdeztük, hogy hol hagyhatjuk majd a csomagjainkat aznap. Közben metróztunk is, jó hideg volt. Zsetonnal működött. Itt is beszéltek angolul:-)
Elmentünk helyi telefonkártyát venni. Meg innivalót. A boltok éjfélig vannak nyitva. Vacsiztunk is, én sütőtök krém levest.
Aztán otthon még mostunk. Nem kellett altatni:-)
Hát helló Örményország!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése