Ezen a napon mi sem keltünk korán, aludtunk a várossal. Nem siettünk, kényelmesen reggeliztünk, aztán nyakunkba vettük a várost, irány a Cascade Jerevan.
Érdekesen nézett ki az egyik metrómegálló:
A Cascade egy hatalmas kőlépcső Jereván belvárosában, a tetejéről szuper kilátással a városra és az Ararátra. Az építése 1971-ben kezdődött, és teljesen 2009-ben fejezték be.
A lépcsőt teraszok szakítják meg, ahol modernista szobrokat csodálhatunk meg. Az ötödik szinten például David Martin Divers című remekét.
Az épület belsejében, a külső lépcső alatt hét mozgólépcső is van, és egy művészeti múzeum.
A lépcsősor előtt pedig egy nagy kert, szintén modern szobrokkal.
Például Botero Macskájával:-)
Nekem a kék kivi madár volt a kedvencem:
Fényképezkedéshez is szuper helyszín:-)
A délutáni program nagyon izgalmas volt, egy vezetett túra, aztán természetesen egy kóstoló az Ararát konyakgyárban. A programra még itthonról jelentkeztünk e-mail-ben, fizetni ott kellett helyben.
Az Ararát brandyt 1887 óta gyártják ezen a helyen. 1900-ban megnyerte a Párizsi Világkiállítás borpárlatversenyének nagydíját. Ekkor engedélyezték a "cognac" elnevezés használatát is.
Szuper, európai színvonalú látogatóközpont fogadott minket, kábé egy órás idegenvezetéssel. Megmutatták nekünk a pincéket és a félve őrzött kb. 70 éves örmény tölgyfa hordókat.
Megtudtuk, hogy több hírességnek, politikusnak van itt csapra vert saját hordója, amit alá is írtak.
Churchill kedvenc brandyje volt, de úgy tűnik, John Malkovich sem veti meg:-)
Ide bemehetett a Piás utazó, sajnos mi nem (bordepó):
Jelenleg hét különböző brandy van forgalomban. Érettség szerint palackozzák és értékesítik, a 10 éves neve Akhtamar, a 20 évesé Nairi. Van még 3, 6, 15 éves érlelésű is, és különböző exluzív kiadások.
A kóstolónak is igazán megadták a módját, Balázs három félét, én két félét kóstoltam: egy 3 és egy 10 éveset. Nagyon finomak voltak, és adtak mellé jóféle csokit is.
Azt a titkot is megtudtuk, hogy a konyakos poharat csak addig szabad megtölteni, hogy ha lefekteted, az ital csak érintse a pohár száját, ne folyjon ki:-)
Este sétáltunk, aztán beültünk egy étterembe vacsizni.
Örményországban nem veszik még olyan szigorúan a dohányzási tilalmat, és az éttermekben, az asztaloknál is szívják a cigarettát az emberek. Furcsa volt, de nem zavart.
Volt egy kis vendégünk is, egyszer csak fogta magát, és odaült az asztalunkhoz egy hatéves forma kislány. Nagyon cuki volt, valamit magyarázott örményül, persze mi nem értettük, de nem zavarta. Szépen odatelepedett, és csak akkor ment el, amikor a családja már indult haza. Nagyon aranyos kis közjáték volt:-)
Grillezett szuluguni sajtot ettem, amihez persze felszolgáltak örmény kenyeret is. Vagyis a lavast, ami nagy kedvencem lett. Palacsinta tészta vastagságú, és nagyon finom. Alapesetben puha, de pirítva is tálalják.
A vacsoraidő itt is nagyon későn van, mi is soká végeztünk, le is maradtunk a zenélő szökőkútról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése