Viszlát csodás tengerpart, viszlát óriáskerék, viszlát hangos parti bárok!
Helló marsrutka! :-) Legutolsó úti célunk Kutaiszi volt.
Elfoglaltuk cuki kis szállásunkat. Az már fel sem tűnt, hogy egy nagyon egyszerű, romos kis utcában volt, mert szinte minden utca ilyen. De maga a kis panzió nagyon rendezett volt. A recepción egy nyolcéves forma kislány fogadott minket, mondta, hogy nincs itt a tulaj, de odaadta a kulcsunkat. Később kiderült, hogy a szomszédban lakik, és szeret besegíteni a vendégek körül. Nagyon aranyos volt, és természetesen beszélt angolul.
A szobánk is tetszett, sajnáltuk is, hogy csak pár órát alszunk benne. Fél háromkor kellett indulni a reptérre.
Egy könnyű ebéd után fogtunk egy taxit, és felautóztunk a Gelati monostorhoz, ami 1994 óta a Világörökség részét képezi.
Nem is csodálom:
Faltól falig lélegzetelállító festmények.
A kolostorkomplexum a 12.-17. században épült. A középkorban az ország egyik legfontosabb oktatási intézménye és kulturális központja volt. Gelatit akkoriban a "második Jerzsálemként emlegették.
A szovjet korszak után a templomot 1988-ban újra felszentelték, azóta fontos zarándokhely. A kolostorhoz három templom és egy harangtorony tartozik.
Végre sikerült lefényképeznem egy szép Mother in Tenderness ikont is. Nagyon szeretem ezt a fajtát, ahol Mária és a Kis Jézus összehajolnak.
Minden grúz templomban van Szent György ikon is:
Kívülről is gyönyörű.
Taxisunk megvárt a kolostor előtt, aztán robogtunk tovább a Motsameta monostorhoz. A pici, nagyon szép monostort a 10. században építették.
Egy rövid séta után lenyűgöző látvány fogadott minket.
A táj is hasonló volt.
Éppen mise volt, amikor mentünk. Egy kis gyöngyszemet találtunk megint.
A városban pedig egy Cinema Paradiso szobrot:-)
Templomokból sohasem elég, ezért felkaptattunk a Bargati székesegyházhoz, ami hasonlóan a Gelati kolostorhoz, a Világörökség része. A katedrális a 11. században épült. És ugye nem is kell mondanom, gyönyörű.
Szent György ikon itt is volt.
Látszott, hogy másnap hajnalban megy a budapesti járat, sok magyarral találkoztunk itt.
Este még sétáltunk egy nagyot a városban, beszereztük a hiányzó szuveníreket is. És láttunk egy boltot, amit nem tudtunk hová tenni, tiarák voltak a kirakatában.
Amikor visszaértünk a szállásra, már ott volt a tulaj is, elrendeztük a számlát és hívott nekünk egy taxit reggelre.
Nem sokat aludtunk, alighogy lefeküdtünk, kettőkor már kelhettünk is fel.
Nagyokat pislogva ültünk a taxiban, és csak néztük, hogy suhannak el mellettünk a már ismerős tájak, és az utolsó grúziai percek. Maximálisan kihasználtuk, és ugye nem is kell mondanom, hogy megszerettük.
Hát viszlát te csodás ország, még visszatérünk!
Képek:
A táj is hasonló volt.
Éppen mise volt, amikor mentünk. Egy kis gyöngyszemet találtunk megint.
A városban pedig egy Cinema Paradiso szobrot:-)
Templomokból sohasem elég, ezért felkaptattunk a Bargati székesegyházhoz, ami hasonlóan a Gelati kolostorhoz, a Világörökség része. A katedrális a 11. században épült. És ugye nem is kell mondanom, gyönyörű.
Szent György ikon itt is volt.
Látszott, hogy másnap hajnalban megy a budapesti járat, sok magyarral találkoztunk itt.
Este még sétáltunk egy nagyot a városban, beszereztük a hiányzó szuveníreket is. És láttunk egy boltot, amit nem tudtunk hová tenni, tiarák voltak a kirakatában.
Amikor visszaértünk a szállásra, már ott volt a tulaj is, elrendeztük a számlát és hívott nekünk egy taxit reggelre.
Nem sokat aludtunk, alighogy lefeküdtünk, kettőkor már kelhettünk is fel.
Nagyokat pislogva ültünk a taxiban, és csak néztük, hogy suhannak el mellettünk a már ismerős tájak, és az utolsó grúziai percek. Maximálisan kihasználtuk, és ugye nem is kell mondanom, hogy megszerettük.
Hát viszlát te csodás ország, még visszatérünk!
Képek:
