Jó Reggelt Jereván! Jó Reggelt te későn kelő város, aki ásító utcáival nyolckor azt üzened, hogy mars vissza az ágyba! De mi nem hallgattunk rá, mert kaland volt, mentünk kirándulni a hegyekbe.
Örményországban nem olyan egyszerű utazgatni, mint Grúziában, ezért még itthon befizettünk vezetett, buszos útakra. Kinéztünk az interneten két izgalmasnak tűnő túrát, és jelentkezünk rá jereváni utazási irodákban.
Az aznapi utat a Hyur szervezte, és a programban természetesen volt két templom, mit már megszokhattuk, Jermuk fürdőváros és egy borászat látogatás kóstolóval.
Ami nagyon izgatott minket, az Jermuk volt, ugyanis már otthon kinéztük, hogy itt a városon kívül vannak természetes hőforrások, ahová taxival lehet kimenni. Persze én fürödni is szerettem volna, főleg a tbiliszi fürdő fiaskó után:-) Vittem fürdőruhát természetesen.
Szóval minket, korán kelő turistákat és szintén lelkes társainkat vártak az utazási iroda előtt a busszal. És végre nagy busszal:-) Azért kényelmesebb volt, mint a kis marsrutkák. Olyan háromnegyedig teltünk meg, főleg örményekkel, de azért volt pár európai turista is. És emiatt angol nyelvű idegenvezetés is. Reggelire kaptunk egy finom csokis croissant:-)
Persze minden izgalmas volt, új ország, új tájak, új arcok. És rögtön az út elején megláttuk. Az Ararátot.
Az örmények szent hegye Törökország területén fekszik, közel a határhoz. A fő csúcsa 5137 m magas. A Biblia szerint itt feneklett meg Noé bárkája. És még messziről is nagyon lenyűgöző látvány. Az örmények nagyon büszkék rá, egy csomó Ararát márkájú dolog van: brandy, ásványvíz, sör.
Az első állomásunk a Khor Virap kolostor volt, ami a 17. században épült. Állítólag a kolostor helyén lévő veremben raboskodott a 4. században Világosító Szent Gergely, az örmény keresztény egyház alapítója. 13 év rabság után csodálatos módon életben találták, megkeresztelte az akkori királyi családot, és 301-ben államvallássá tette a kereszténységet. Még most is meg lehetett nézni a vermet, és be is lehetett mászni.
A kolostor főépülete a Szűz-Mária templom, és van még egy kisebb építmény, a Szent-György templom.
Az örmények egyébként a keleti katolikus egyházhoz tartoznak, aminek a központja Bejrútban van.
A templombelsők itt is lenyűgözőek, de mások, mint Grúziában. Sok a csupasz falfelület, és szerény a berendezés, de csodásak a fények, a gyertyák tánca, és az egész olyan misztikus.
Az országnak ez a része hegyes-völgyes, száraz, kopár. A táj homokszínű és szürke, kis bokrokat látni csak. A mi szemünknek lenyűgöző volt, ilyen:
Robogott tovább a buszunk, a következő állomásig, ahol mily meglepő, egy kolostort néztünk meg. És komolyan mondom: nem untuk:-)
Noravank a 13. században épült, és a középkori örmény építészet gyöngyszeme. Íme:
Elállt a szavunk, amikor megláttuk.
A tájtól is:
És a templom belsejétől is:
A templom nyugati homlokzatának timpanonjában van egy atyaisen ábrázolás, ami nagyon ritka. Egy történet is fűződik hozzá. Amikor a templom épült, a mongolok éppen ezen a területen gázoltak át, és le akarták rombolni. Azzal a feltétellel hagyták meg, hogy az istennek vágott szemet kellett faragni. Az építész teljesítette a kérést, és a templom a mai napig áll. Ragyog:-)
Egy mesés helyen ebédeltünk, grillezett kolbászt:-)
Aztán tovább buszoztunk az ország zöldebbik felébe:
Következett Jermuk, Örményország gyógyközpontja, rengeteg szállodával, fürdővel, és a hőforrásokkal. Kiszálltunk a buszból, és mondták az idegenvezetők, hogy egy óránk van. Gyorsan meg is kérdeztük a parkolóban álló taxisokat, hogy fel tudnak-e vinni minket. Sajnos rázták a fejüket, hogy csak dzsippel lehet, próbálkozzunk az egyik gyógyszálló előtt. Megkérdeztük a dzsipes embereket, azt mondták, fél óra oda-fél óra vissza. Lógó fejjel követtük a csoportot, aztán egyszer csak Balázs azt mondta, most az egyszer vagyunk itt, próbáljuk meg. Csak megvár a busz. A legjobb sofőrt kaptuk, tényleg felért húsz perc alatt. Életemben nem ültem terepjáróban, már az út is hatalmas élmény volt. Szinte járhatatlan utakon keltünk át, kisebb patakokon, a kocsi ide-oda dobált. Volt egy tábla is, ami medvékre figyelmeztetett.
A hőforrásnál már voltak páran, jobb híján egy nagy kő mögött öltöztem át fürdőruhába. A kis természetes medencében éppen három megtermett férfi fürdött. Mutogatták, hogy még van tíz percük. Ennyi járt ugyanis egy embernek/csoportnak. De nekünk nem volt ennyi időnk. Jajjj... Rendesek voltak, kijöttek és beengedtek. Esküszöm, nekem ez volt az út legnagyobb élménye! A víz kábé 27 fokos lehetett, se nem hideg, se nem forró, és a legmélyebb részen csípőig ért. A kis medencében volt egy természetes hátmasszírozó is, ahol feltört a víz. A sofőrök cukik voltak, mutogatták, hogy dőljek hátra:-) Isteni volt!
Aztán megint egy gyors öltözés, és dzsiptúra lefelé. A sofőrtől kaptam egy virágot:-) Persze megvárt a busz.
Szuper kaland volt, kár lett volna kihagyni.
Már csak a borászat volt hátra. Ugyanúgy mint a grúzok, az örmények is azt állítják, hogy ők készítettek először bort a világon. Megnéztük a pincéket, aztán kóstoltunk.
Este nyolc körül értünk vissza Jerevánba, és vacsi után néztünk. Megint rengetegen voltak az utcán, tömve voltak az éttermek, alig kaptunk helyet. Napközben annyira meleg van, hogy este indul be igazán az élet, mindenki kirajzik. Ilyenkor viszik sétálni a kisbabákat is. A főtéren lévő szökőkút pedig zenélt, és Hacsaturján Masqureade-ját is játszotta. Az egyik kedvencem, teljesen odavoltam!
Hát Jó Éjszakát Jereván, te város, aki mindig későn térsz aludni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése