El sem hittük reggel, hogy eljött ez is, az utolsó teljes napunk Tbilisziben. Elhatároztuk, hogy megnézzük, amit még nem láttunk, és kiélvezzük minden percét a napnak. Ez hellyel-közzel sikerült, na majd ez kiderül, miért.
Első állomásunk a Mushtaidi park volt, amit siklóval lehetett megközelíteni. Ez tulajdonképpen egy vidámpark, de nagyon jó kilátópont is a városra. Mivel még elég reggel volt, a játékok még nem működtek, és emberek sem nagyon voltak. Az egész kicsit bizarr benyomást keltett.
És néhol kicsit ijesztő is volt:-)))
Végül nem is próbáltunk ki semmit, csak ittunk egy kávét/sört.
Sikerült lencsevégre kapnom a csurcselát, vagy más néven mustkolbászt is, ami egy grúz street food édesség. Legtöbbször diót, vagy más hasonló nagyságú magot felfűznek, majd leöntenek musttal vagy nagyon sűrű gyümölcslével, és kiszárítják. Megkóstoltuk, nagyon finom. Sőt, a túrára is vittünk belőle felszeletelve.
Utcai édesség még a borfagyi, ital pedig a frissen facsart gránátalmalé.
Templomokból persze sosem elég:
Délután a Rusztavelin sétálgattunk, és lencsevégre kaptuk az érdekes szovjet stílusú épületeket.
Az aluljárók tele voltak olyan automatákkal, amikből plüssöket lehetett halászni:-)
Cukik:-)
Este fél hétre pedig foglalt időpontom volt az egyik fürdőbe, alig vártam, hogy kipróbáljam. Na, itt valamit bakiztunk a foglalásnál, és nem sikerült bejutnom. Komolyan, nagyon el voltam keseredve. Nem nagyon szoktam, de most nyafogtam Balázsnak, elégedetlenkedtem. Ráadásul beültünk kajálni, valami nagyon béna salátát választottam, aminek otthagytam a felét, és még az eső is elkezdett ömleni.
Itt van az a pont, hogy végérvényesen elromlik az este, vagy azt mondom, hogy vége, most már csak jó dolgok történhetnek. Kell valami ami elindítja a folyamatot, jelen esetben egy nagy kehely vaníliafagyi. És nemsokára ezt láttuk az ablakból:
Igen, kisütött a nap, elállt az eső :-)
Hát nyakunkba vettük az esti várost, először is felmentünk felvonóval a Grúzia Anyja szoborhoz.
Csodáltuk fentről ezt a hihetetlen várost.
Átsétáltunk még egyszer a Béke hídján.
Bámultuk az esti várost, a csipkés erkélyeket, az ódon falakat.
Micsoda búcsú volt ez, csak mentünk, mentünk, szívtuk magunkba a várost, örültünk egymásnak, a nyárnak, és hogy még mennyi kaland hátravan, mert másnap irány Örményország.
képek:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése