A reggelink hasonlóan bőséges volt, mint az előző napi vacsoránk. Friss kenyér, tojás, házi szalámik, sajtok. És a kávéhoz friss tej, amit aznap kapott a kedves szállásadónk a szomszédtól. Alapból imádom a tejet, de ez a habos, ízletes frissesség maga volt a csoda.
A reggelinél francia fiatalokkal találkoztunk, ők Grúzia hegyes vidékeit járták be két héten keresztül. Jól elbeszélgettünk, tapasztalatot és élményeket cseréltünk:-)
Amikor elbúcsúztunk Maritól, kaptunk egy szép követ ajándékba, hogy mindig emlékeztessen minket Grúziára.
A szálláson térképek is voltak, és kinéztünk egy kevésbé népszerű útvonalat az aznapi túrára. Már maga az út is gyönyörű volt, és nem olyan nehéz, mint a templomhoz vezető. Ahová csak néztünk, virágos rétek, zöld hegyek, legszívesebben legurultam volna egy lankán a kövér fűben.
A térkép egy templomot jelzett az út végén, de egy egész kis monostort találtunk a hegyek között. Egy működő szerzetesrendet, két kis kápolnával, veteményessel, legelővel és melléképületekkel. Kis ékszerdoboz volt az egész, csak bóklásztunk elvarázsolva. Rajunk kívül csak egy orosz házaspár volt ott, és a szerzetesek pont akkor láttak munkához.
Az egyik kápolna is nyitva volt, az egész belső teret csodás, színes falfestmények díszítették. És csak mi voltunk bent, olyan háborítatlan volt minden. Mintha egy ajándékot kaptunk volna, hogy láthattuk ezt az eldugott csodáját a világnak.
A hely neve egyébként Elia Monastery, a templomé pedig St. Elias Curch.
A lefelé út is csodás volt, és ha nem is hemperegtem a fűben, de letértem az útról és szaladtam egy jót a virágos réten.
A teheneket is megszoktam, egész közel jöttek:-)
Hopp, az egyiknek lemaradt a feje:-))) Nem beállított kép:-)
A hegyi kalandok után vidáman vissza marsrutkáztunk Tbiliszibe, a hátsó sorban ültünk, jó kis helyünk volt.
A fővárosban a Rusztaveli mellett várt a kis lakás, jó volt hazamenni. Elmentünk vacsizni a Meidanra, és vettünk reggelit a plázában: instant zabkását és péksütit, és persze Borjomi vizet.
Úgy mozogtunk Tbilisziben, mint akik otthon vannak. Úgy szeretem azt az érzést, hogy egy helyen, egy városban megismerjük a dolgokat, felfedezzük a környéket, és pár nap alatt olyan ismerős, otthonos lesz. A szomszédos bolt, az utcák, a kedvenc étterem, kedvenc park, esetleg simogatnivaló cica:-) Na így jártunk itt is.
Ha már rámjött a mesélhetnék:
Tavaly Oroszországban nyaraltunk, és Novoszibirszkben is töltöttünk két napot. Egy szimpla lakótelepen volt a szállásunk, egy négyemeletes panelben. A lakás tiszta retro volt, de imádtuk. Júniushoz és Szibériához képest meleg volt, kábé 30 fok. Mi meg lementünk a közértbe innivalóért és reggeliért, és ahogy visszafelé sétáltunk - én kis lenge szoknyában - olyan volt, mintha oda tartoznánk, mintha nem is turisták lennénk. Balázs megnézte a Forma 1-et, aztán megint kimentünk venni egy üveg bort, amit este megittunk a kis erkélyen. Beszélgettünk közben, meg hallgattunk nagyokat, körülöttünk pedig ott voltak a lakótelep zajai. Mágikus volt: otthon, de mégis idegenben.
Közben megtaláltam a videót a lakásról:-)))
Még képek:
A teheneket is megszoktam, egész közel jöttek:-)
Hopp, az egyiknek lemaradt a feje:-))) Nem beállított kép:-)
A hegyi kalandok után vidáman vissza marsrutkáztunk Tbiliszibe, a hátsó sorban ültünk, jó kis helyünk volt.
A fővárosban a Rusztaveli mellett várt a kis lakás, jó volt hazamenni. Elmentünk vacsizni a Meidanra, és vettünk reggelit a plázában: instant zabkását és péksütit, és persze Borjomi vizet.
Úgy mozogtunk Tbilisziben, mint akik otthon vannak. Úgy szeretem azt az érzést, hogy egy helyen, egy városban megismerjük a dolgokat, felfedezzük a környéket, és pár nap alatt olyan ismerős, otthonos lesz. A szomszédos bolt, az utcák, a kedvenc étterem, kedvenc park, esetleg simogatnivaló cica:-) Na így jártunk itt is.
Ha már rámjött a mesélhetnék:
Tavaly Oroszországban nyaraltunk, és Novoszibirszkben is töltöttünk két napot. Egy szimpla lakótelepen volt a szállásunk, egy négyemeletes panelben. A lakás tiszta retro volt, de imádtuk. Júniushoz és Szibériához képest meleg volt, kábé 30 fok. Mi meg lementünk a közértbe innivalóért és reggeliért, és ahogy visszafelé sétáltunk - én kis lenge szoknyában - olyan volt, mintha oda tartoznánk, mintha nem is turisták lennénk. Balázs megnézte a Forma 1-et, aztán megint kimentünk venni egy üveg bort, amit este megittunk a kis erkélyen. Beszélgettünk közben, meg hallgattunk nagyokat, körülöttünk pedig ott voltak a lakótelep zajai. Mágikus volt: otthon, de mégis idegenben.
Közben megtaláltam a videót a lakásról:-)))
Még képek:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése