Hátrahagytuk a kis szállásunkat és Tbiliszit, reggel elindultunk a hegyekbe. Az éjszakát is ott töltöttük, a booking.com-on foglaltunk szállást egy barátságos kis vendégházban.
A pontos cél pedig Kazbegi volt, egy kis városka a Kaukázusban, és természetesen megint egy templom, a Gergeti Trinity (Szentháromság-templom), 2170 méteres magasságban.
Már az úton egyik ámulatból a másikba estünk a gyönyörű tájak és zöldek láttán:
Marsrutkával az út majdnem négy óra volt, és most főleg turisták voltak az útitársaink, akik szintén a templomhoz igyekeztek.
Egy rövid kávészünet után meg is kezdtük a felfelé utat a templomhoz. Nem volt sok cuccunk, egy hátitáskában elfért egy váltás ruha és innivaló. Kétféleképpen lehetett megközelíteni a hegytetőt, taxival vagy gyalog. Mi, mint gyakorlott gyalogkakukkok, az utóbbit választottuk:-) Az ösvényt/utat, amin felmentünk, már otthon kinéztük az interneten. De az idő is csodálatos volt, rajtunk kívül még sokan a lábbusz mellett döntöttek, nem lehetett eltévedni.
Azért az út elég meredek volt, és néhol köves, kábé másfél óráig tartott, mire felkapaszkodtunk. Jó volt odaérni:-)
Ahogy a képen is látszik, itt azért már hűvösebb volt, elkelt a hosszú nadrág és felső. Sőt, este a dzseki is. Ami az egész nyaralás alatt kizárólag ezen a napon kellett. Amikor éppen pakoltam, nem győztem betuszkolni a hátizsákba.
A Szentháromság-templom a gyönyörű hegyekkel körülvéve Grúzia egyik jelképe. A 14. században építették, és tartozik hozzá egy harangtorony is. Még a szovjet korszak alatt is népszerű idegenforgalmi célpont maradt. És még most is az, megtapasztaltuk. Rengetegen voltak kint is, és bent is a templomban, a kilátás miatt mindenki szorgalmasan kattintgatott. Mi is:-)
Kendő fel, irány a templom belseje. Az ortodox templomokra jellemző centrális tér és lélegzetelállító ikonok fogadtak itt is.
A visszafelé út szintén izgalmas volt, találkozunk tehenekkel is. De szelídek voltak:-)
Azért én egy kicsit tartottam tőlük, de nagyon aranyos férjem van - ha még nem mondtam volna -, megnyugtatott, hogy nem bántanak. A legelés érdekli őket:-)
A szállásunkról csak szuperlatívuszokban tudok beszélni. Kazbegi főutcájától pár sarokra, csendes környezetben találtuk meg a Guest House Marit.
Nagyon egyszerű kis szobánk volt, udvarra nyíló ajtóval, nekem egyből úttörő tábor érzésem lett.
A szállásadónk, egy középkorú hölgy, egyszerűen tüneményes volt. Egész jól beszélt angolul, mesélt a vidéki életről, és hogy a teleket Tbilisziben tölti a gyerekeinél.
Ahogy megérkeztünk, hozott egy "üdvözlő tálcát" tele finomságokkal. Egy kis üveg bor, gyümölcsök és kekszek voltak rajta.
Egyébként az egész utazás alatt tapasztaltuk ezt a kedves vendégszeretetet, kis gesztusokat.
A kert tele volt virágokkal, növényekkel kis padokkal, székekkel, kerti figurákkal. Volt egy cica is, aki mindig talált valami izgalmasat: lepkét, bogarakat. Öröm volt nézni, ahogy ugrándozik össze-vissza.
Vacsorát a szálláson kaptunk, igazi terülj terülj asztalkám fogadott minket. Savanyított zöldségek, sajt, kenyér, gomba és káposztasaláta, friss zöldségek. És ez csak a körítés volt. Mert az első fogás a kedvenc babfőzelékem volt:-) A második pedig valamilyen hurkaféle és krumpli. Ugye nem is kell írnom, hogy majd' kipukkadtunk a végére.
Közben elkezdett sötétedni, és kaptunk egy gyertyát az asztalra, mert volt egy hosszabb áramszünet. Vacsi félhomályban, cica az ablakban, isteni friss levegő: tiszta idill:-)
És tényleg az volt. Este kiültünk a kertbe borozni, körülöttünk a hegyek.
Köztük az 5047 méter magas, mindig havas Kazbek-hegy.
Estére az áram is visszajött, kigyúltak a fények a völgyben. Puritán szoba ide vagy oda, olyan jót aludtam, hogy még:-) Szerintem még az ajtót sem tudtuk rendesen bezárni, mert rossz volt a zár:-)
Képek:
Azért én egy kicsit tartottam tőlük, de nagyon aranyos férjem van - ha még nem mondtam volna -, megnyugtatott, hogy nem bántanak. A legelés érdekli őket:-)
A szállásunkról csak szuperlatívuszokban tudok beszélni. Kazbegi főutcájától pár sarokra, csendes környezetben találtuk meg a Guest House Marit.
Nagyon egyszerű kis szobánk volt, udvarra nyíló ajtóval, nekem egyből úttörő tábor érzésem lett.
A szállásadónk, egy középkorú hölgy, egyszerűen tüneményes volt. Egész jól beszélt angolul, mesélt a vidéki életről, és hogy a teleket Tbilisziben tölti a gyerekeinél.
Ahogy megérkeztünk, hozott egy "üdvözlő tálcát" tele finomságokkal. Egy kis üveg bor, gyümölcsök és kekszek voltak rajta.
Egyébként az egész utazás alatt tapasztaltuk ezt a kedves vendégszeretetet, kis gesztusokat.
A kert tele volt virágokkal, növényekkel kis padokkal, székekkel, kerti figurákkal. Volt egy cica is, aki mindig talált valami izgalmasat: lepkét, bogarakat. Öröm volt nézni, ahogy ugrándozik össze-vissza.
Vacsorát a szálláson kaptunk, igazi terülj terülj asztalkám fogadott minket. Savanyított zöldségek, sajt, kenyér, gomba és káposztasaláta, friss zöldségek. És ez csak a körítés volt. Mert az első fogás a kedvenc babfőzelékem volt:-) A második pedig valamilyen hurkaféle és krumpli. Ugye nem is kell írnom, hogy majd' kipukkadtunk a végére.
Közben elkezdett sötétedni, és kaptunk egy gyertyát az asztalra, mert volt egy hosszabb áramszünet. Vacsi félhomályban, cica az ablakban, isteni friss levegő: tiszta idill:-)
És tényleg az volt. Este kiültünk a kertbe borozni, körülöttünk a hegyek.
Köztük az 5047 méter magas, mindig havas Kazbek-hegy.
Estére az áram is visszajött, kigyúltak a fények a völgyben. Puritán szoba ide vagy oda, olyan jót aludtam, hogy még:-) Szerintem még az ajtót sem tudtuk rendesen bezárni, mert rossz volt a zár:-)
Képek:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése