VIETNÁM Napsütés, tenger és Buteyko

Mit csináltunk a tengerpartos napon? Én fürödtem, úsztam, aztán séta a parton a homokban, fekvés a napozóágyon, olvasás. Aztán ugyanez előlről:-) Ezt megszakította egy kávé vagy turmix a bárban, ebéd, vacsora. Balázs nem szeret fürdőzni, ő olvasott a parton, sörözött a bárban. Jól éltünk:-)

Miközben úsztam, lebegtem a tengerben, és néztem a csodálatos partot, arra gondoltam, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy itt lehetek. Boldog érzés volt, mint amikor az ember ki akar bújni a bőréből.
A tengerben nagyobb és élesebb kagylók voltak, de olyan szép tiszta volt a víz, hogy észrevettem őket, mielőtt rájuk léptem volna. Lehetett még látni kisebb halakat, és néha nagyobbakat is:-) És egyszer egy nagy, csápos lényt sodortak ki a hullámok, nem sikerült megállapítani, mi lehetett:-) Visszatérve a turmixokra: a banános volt a kedvencem, de kipróbáltam a mangót, az ananászt, és a passiógyümölcsöt is. Arrafelé a banánok sokkal kisebbek, mint nálunk, és nagyon édesek. Visszaemlékezve, mintha a színük is kicsit sárgább lett volna:-)

Egy kicsi bosszúság volt az út első felében, az, hogy Saigonban megfáztam. Kint nagyon meleg volt, sok benti helyen, kajáldában 15-16 fok. És első alkalommal nem voltam gondos, a szobában hagytam a kendőmet. Nem volt vészes, csak a nátha jött ki. De azért elég bosszantó volt, mert hát mégis csak nyaraltunk! A tengerparton olvasgatás közben viszont érdekes cikkre bukkantam a Glamour magazinban. A Buteyko-féle légzéstechnikáról szólt, és arról hogy milyen sok betegségen lehet ezzel a módszerrel segíteni. Az egésznek az a lényege, hogy sokszor helytelenül lélegzünk, a szánkon vesszük a levegőt, sóhajtozunk. Az egészgéges az lenne, ha az orronkon keresztül lélegeznénk, kicsi levegővételekkel. Különféle technikákkal pedig gyógyíthatók, illetve tünetmentessé tehetők olyan betegségek, mint az asztma, allergia, krupp. És a nátha! Írtak is egy olyan egyszerű gyakorlatot, hogy tartsuk vissza a levegőt, amíg tudjuk, aztán lélegezzünk aprókat. És orrfújásnál is aprókat fújjunk:-) Gondoltam időm van, csak én kellek hozzá, a tüdőm, kipróbálom. Úgyhogy a vízben, a parton, amikor eszembe jutott, csináltam. És másnapra tényleg elmúlt a fránya nátha. Gondolom azért a sós víz is sokat segített, de én látok fantáziát ebben a módszerben. Itt lehet olvasni róla bővebben: www.buteyko.hu
Köszönöm Buteyko doktor! És köszönöm Glamour!

VIETNÁM Irány a tenger!

Búcsúnk Saigontól éppen olyan volt, mint az ott eltöltött három nap, barátságos és meleg:-) Reggel keltett a megszokott kis kakasunk, na meg az ébresztő, összepakoltunk, és lecihelődtünk a recepcióhoz. Vendéglátónk, egy fiatal lány, nagyon kedvesen érdeklődött, hogy éreztük magunkat, kaptunk egy búcsúkávét (ahogy kell, sűrített tejjel, krémesen), és a végén még egy ölelést is.

Aztán jött a taxi, és indultunk közös nyaralásunk második helyszíne felé, Phu Quoc szigetére. A Vietnam Airlines belföldi járatával repültünk, röpke fél órát, és nagyon meg voltunk elégedve. Az út sima volt, a légiutas-kísérők kedvesek, és kaptunk egy-egy palack vizet is. A legtöbb utazásnál, történjen akár busszal, repülővel vagy hajóval, ez alap. Egyrészt, mert nagyon meleg van, másrészt, ott a csapvíz nem iható, a lakosság is ezt fogyasztja. Phu Quoc főleg üdülősziget, a fő látványosság maga a tenger és a gyönyörű homokos part. Mi egy icipici üdülőtelepen voltunk, az is a neve, hogy Beach Club Phu Quoc. Itt a weboldala, érdemes megnézni: www.beachclubvietnam.com. Négy bungaló és hat szoba tartozik hozzá, nagyon családias, barátságos:-) És egy félig nyitott, nagyon romantikus beach bár és étterem. Ami egyben a recepció is.

Egy könnyű ebéd után el is foglalhattuk az egyik bungalót, ami a tengerre nézett. Nekem nem is kellett több, fel a fürdőruha, irány a víz. Ami nagyon kellemes langyos volt, a part homokos, nem túl hirtelen mélyülő. A bungalóból egészen varázslatos volt a kilátás. A bejárati ajtó a tengerpartra nyílt, és az oldalsó ablakból is a partot lehetett látni. Paradicsomi!

Kis házikónkat még gyíkokkal és kisebb bogarakkal osztottuk meg. Az előbbiek a jó meleg falat szerették, az utóbbiak ellen volt moszkitóháló az ágyon.
Az este szinte giccsesen tökéletes volt, a teraszon boroztunk, és néztük a naplementét:)

VIETNÁM Saigon feeling

Utolsó saigoni napunkon nem csináltunk semmi különöset:-) Elhatároztuk, hogy csak élvezni fogjuk a várost, mászkálunk, kávézgatunk, nézzük az embereket. Így is történt. Nem volt konkrét program, egyedül egy mecsetet és egy felhőkarcolót terveztünk be.

 A vietnámiak nagyon aprók, és vékonyak. A bő egy hét alatt nem igazán láttunk elhízott embert. A nők szépek, kecsesek. Koránkelők, egész nap nyüzsögnek. Reggel hat körül már indul az élet, nyitnak a boltok, az utcai árusok már árulják a portékáikat. Este pedig későig fent vannak. Szintén nyitva van minden, lehet enni-inni, vannak éjszakai piacok is. És a parkokban sportolnak, táncolnak. Többször láttunk szabadtéri boksz vagy karateedzést, tollasozó, focizó embereket.

A város tele van köröm- és masszázsszalonokkal. Érdemes kipróbálni őket, mert olcsók, és általában szépen dolgoznak.

Az emberek a meleg ellenére kabátban, hosszú ujjú felsőben vannak egész nap. Egyrészt a napsugárzás miatt, másrészt, mert mindenki robogóval jár, és ott jó, ha fel van öltözve az ember lánya és fia. Úgy tapasztaltuk, hogy barátságosak, ha nem beszéltek angolul, akkor mutogatva remekül megértettük egymást. Sokszor összemosolyogtunk emberekkel, és sikerült belekóstolni kicsit az ottani életbe.

Az árak a mieinkhez képest alacsonyak, 200 Ft-ból remekül megebédeltünk az egyik levesező helyen. Az étkezés egy átlagos étteremben nem kerül többe 2000 Ft-nál. A szállások körülbelül 5000 Ft-ba kerültek, saját fürdőszobával, néha erkéllyel. Mindegyik szobával meg voltunk elégedve, tiszták, rendesek voltak, az ágyak is kényelmesek: a vietnámiak szeretik a keményebb matracokat:)
A szállásokat főleg a booking.com-on foglaltuk.

Borravalót nem szokás adni az éttermekben, kávézókban.

Az utcai árusoktól főleg kisebb harapnivalókat érdemes venni: péksütiket, bagettet, joghurtot, gyümölcsöket.

A nagy nézelődésben megállapítottuk azt is, hogy ott is imádják a gyerekeket:) Nem fukarkodnak az ölelésekkel, puszikkal.
Megszerettük Saigont:)

VIETNÁM Szomorú délelőtt - vidám este

Délelőtt a Háború Múzeumában voltunk. A Tripadvisoron is kiváló minősítést kapott múzeum főleg fotókon keresztül mutatja be a 20. századi vietnámi háborúkat. A múlt században az ország konfliktusból konfliktusba keveredett. Rengeteg áldozat, sok civil is, újságírók, fotósok. Az amerikai beavatkozás után 3-5 millió vietnámi, 58 ezer amerikai halott. A termekben mindenki dermedt csendben nézte a fotókat, és nem volt ritka a sírdogálás sem. Az egészben a legborzalmasabb a vegyi fegyverek bevetése volt, aminek hosszú évtizedekig viselte nyomát a természet, és az emberek. Amerikai oldalon is. Nekem is összeszorult a szívem a képeket nézve. Főleg amiken ártatlan civilek, gyerekek voltak.
A múzeum kertjében gyerekrajzkiállítás volt, a Békecicák lett a kedvencünk.

A nap többi része sokkal vidámabban telt, az állatkertben pl. ezt találtuk:)

Este vízi bábszínházban voltunk. Nagyon tetszett:) A bábok egy vízzel felengedett színpadon mozognak, táncolnak. Két oldalt vannak a zenészek, akik egyúttal a bábok hangjai is. Nem egy történet van, 17 különböző jelenetet adtak elő a nézőknek. Például Sárkánytánc, horgászat, vízben játszó gyerekek, hajók versenye. Az egész nagyon különleges volt, és nem hasonlított semmi eddigi színházi élményre. 

Este még bámultuk a parkban a tollasozókat, és a teraszon most sört ittunk. Egyszerűbb kinyitni:)

VIETNÁM Kultúrsokk - melegsokk

Most pedig álljunk terpeszbe, hajoljunk le, és nézzünk ki a két lábunk között a világba. A feje tetejére állt? Bizony:)
És ebben a világban izzadságtól csatakosan, gumitornacipő szagú szobában, kakaskukorékolásra ébredtünk:) Nevetve állapítottuk meg, hogy bizony egy tűzfalra néző ablakú szobát kaptunk a lefoglalt erkélyes helyett. Nosza, össze is pakoltam szépen mindent, Balázs pedig elment megkeresni a háziakat, hogy megkérdezze a szobát. Akik nagyon rendesek voltak, mondták, hogy egy másik panziójukban van erkélyes. El is repítették az emberemet motorral oda, hogy lássuk, hová kell majd menni délután. A cuccokra ne legyen gondunk, azt majd átviszik. Szoba megoldva:)
Ebben a feje tetejére állt világban reggelire levest esznek. A híres vietnámi pho leves tele van tésztával, zöldségekkel, legtöbbször marhahússal, jár hozzá friss zöld és csírák, citrom és szószok. A különböző nagyságú levesezőkben együtt ülnek a kis műanyag székeken az öltönyös üzletemberek, a divatos fiatalok, és az egyszerű munkások. És mi, a kalandvágyó turisták. Az első tíz-tizenegy pálcika falat rendkívül izgalmas, de utána rájövök, hogy a reggeli levesezés nem az én műfajom. Maradok a bagettnél:-)
Ebben a világban a parkokban tornáznak és harcművészeteket gyakorolnak a kis pagodákban. És minden gyönyörű zöld.

Az az illendő, ha két kézzel nyújtjuk fizetésnél a pénzt, és sok épület előtt le kell venni a cipőnket. Pl. a szállásunkon is. 
A kávé isteni. Az alján sűrített tej van, erre csöpög rá kb. négy perc alatt az erős kávé.A végén összekeverve mennyei íze van. Lehet kérni jeges változatban is. 
Az viszont furcsa, hogy a sört legtöbbször jéggel adják:)

A közlekedés semmi eddig megszokottra nem hasonlít:) Robogók tömött sorokban, amit néha megszakít egy-egy autó vagy busz. Ha gyalogosan vagy, akkor csak egyszerűen lelépsz az útra, és egyenletes tempóban elindulsz. A robogók kikerülnek. Az autókat jobb elengedni, és csak azután lépni az útra.
Mivel a járda tele van mozgóárusokkal, kajáldákkal és kitelepült boltokkal, csak az út szélén lehet menni, libasorban. Kéz a kézben andalgásról csak a parkokban lehet szó.

Ha egy vietnémi háromszor találkozik egy másik emberrel, akkor azt már ismerősnek tekinti, és köszön neki. Nekünk egy rendőrünk volt:)

Végül. Hogyan nyiss ki ebben a világban egy üveg bort, ha nem hoztál dugóhúzót, és a szállodában sem tudnak adni? Hajlítsd ki egy fogasnak az akasztós részét, és az így kapott erős fémdróttal nyomd be a dugót. Máris hozzájutottál a nedűhöz:)

És most egyenesedjünk fel. Hisz ez a világ csodálatos! Az úton való átjutás olyan, mint a lélegzés, a bor finom, a levegő füstölőillatú. Otthonos:)

VIETNÁM Társas utazás

Reggel persze az ébresztés előtt felkeltem. Gyorsan összekaptam magam, és irány a reggeli. A szálloda igazán kitett magáért, minden volt, mi szem-szájnak ingere. Amerikai reggelit választottam, narancslével, palacsintával, kávéval. De volt sokféle sajt, kenyér, különféleképpen elkészített tojás, bab, müzlik. Egy ablak melletti asztalt választottam, gyönyörködtem a különleges, színes növényekben.
Úton a reptér felé fényképeznem is sikerült:)

A repülőúton nagyon jó társaságom akadt:) Egy kettes ülésen mellém került egy marokkói fekete srác. Egész úton apróságokkal segítettük egymást: ha összegyűlt a szemét, kivittük a másikét is, együtt töltöttük ki az egészségügyi nyomtatványt, ha látott valami érdekeset az ablakból, lelkesen mutatta. És az út vége felé, amikor már nagyon vártuk, hogy megérkezzünk, nyerítve nevettünk a Tom és Jerryn:) Nagyon hosszúnak tűnt a csaknem nyolc órás út Saigonig. Egy animációs filmet néztem, és Amy Adams-el a Bűbájt. Az utóbbi nagyon tetszett, hazafelé is megnéztem:) Főleg ez a rész:

Igen, már nagyon vártam a nagy találkozást:) De leszállás után még következett egy hosszú vízumprocedúra. Mivel sok külföldi jött a dubai géppel, kb. fél óra volt, míg beadtam a vízumkérő lapot, és újabb fél óra, amíg szólítottak, és visszakaptam az útlevelemet. De utána elköszöntem kis útitársamtól, szaladtam a csomagért, és egy hét után találkoztam életem szerelmével. Szuper találkozásunknak szemtanúja volt egy vietnámi bácsi, aki elfelhősödött szemmel nézett ránk. Azt hiszem, akkor zártam őket a szívembe:) 

A szállodához vezető úton ízelítőt kaptam a nyüzsgésből, ami a következő napokban várt ránk. Robogók mindenhol, dudálás, a járdán végig árusok, étkezdék. Micsoda izgalom:)

praktika

Az iratokat (útlevél, oltási könyv, vízumok, biztosítás) egy átlátszó borítékszerű tasakba tettem. Könnyű volt csak mindent előhúzni, amikor kellett.

A vízumot interneten lehet igényelni, egy nyomtatvány kitöltése után egy lepecsételt elővízumot küldenek, plusz még ki kell tölteni egy tartózkodási űrlapot. Kell még egy igazolványkép is. Összesen kb.65 $. 

VIETNÁM Indulás díszkísérettel

Idei nyaralásunk tavaszra sikerült, és nem is akárhová, Vietnámba és Kamodzsába mentünk. A plusz izgalom még az volt az egészben, hogy életem párja már egy héttel előbb elindult a nagy kalandra, én később követtem. A randevú a saigoni reptérre volt megbeszélve. Nagyon romantikus:-)

Az utazás napján a szüleimnél aludtam, reggel kényelmesen készülődtem, kakaóztam, igyekeztem minden percet kihasználni, már csak órák kérdése, é s indul életem egyik legnagyobb utazása. A reptérre a férjem apukája vitt ki, jött vele anyósom, és a szüleim is. Díszkíséret:-) Nagyon aranyosak és lelkesek voltak, végigbeszélgettük az utat, és egészen addig integettek, amíg át nem mentem a biztonsági ellenőrzésen. Amikor pakoltam vissza a táskába, vettem fel a cipőmet, akkor fogtam fel: elkezdődött!

Először az Emiratessel repültem Dubaiba, kb. öt óra. A reptéren beszereztem egy magazint, ettem egy kis ebédet, közben pedig írtam egy utolsót Balázsnak, a férjemnek. Hamar elment az idő a beszállásig, sőt itt előbb el is kezdődött, mert nagy géppel repültünk. A  légitársaság utaskísérői nagyon csinosak, tetszik az egyenruhájuk, a kis kalap a fátyolkával az oldalán. És nagyon kedvesek is:-) A kiszolgálás szuper volt egész úton, finom volt a vacsora, adtak jégkrémet is. A fedélzeti videócsatornákon egész új filmek is mentek, én a Kódjátszmát és a Mindenség elméletét választottam. Utóbbi megérdemelne egy külön blogbejegyzést a kedvenc filmek között.

Dubaiban tizenkét óra várakozás következett, ami olyan hosszú idő, hogy a légitársaság biztosított egy szállodai szobát. Hurrá, talán a városból is látok majd valamit:-) Leszállás után megszólítottam az első reptéri alkalmazottat, aki utamba került, és ő az érkezési csarnokba, a vízumablakokhoz irányított. Itt kaptam egy pecsétet, és igen, az Emirátusban voltam:-) A késői óra ellenére rengeteg ember, mindenféle nemzetből, sürgés-forgás, forgatag. Szintén egy nagyon kedves alkalmazott megmondta, honnan indulnak a shuttle

buszok a szállodába. Kis gyaloglás, és meg is volt a pult, ahol gyorsan integettek is, hogy kövessem az egyenruhás buszvezetőt, indulunk. Be is helyezkedtem egy ablak melletti, ülésbe, hogy majd nézelődök:-) Nem sikerült túl sokat, öt perc alatt a szállodánál voltunk. A recepción profin ügyintéztek mindent, maguktól felajánlották az ébresztést, megkaptam a kulcsot. Szép nagy, kétágyas szoba fogadott, kilátással egy medencére. És pálmafákra, és zöldellő növényekre:-)

Alvásra először nem is gondoltam, olvasgattam, aztán egyszer csak mégis elnyomott az álom:-)

kilátás a szálloda ablakából:-)

praktika: fapados utazásra érdemes hátizsákkal indulni, ha sok az átszállás, utazás, könnyebb mozgatni, könnyebb vele mozogni, mint bőrönddel, utazótáskával. Az összes csajos dolgomat el tudtam benne helyezni, mondjuk gyűrődős ruhákat nem:-)

A repülőn adnak plédet is, de jó szolgálatot tesz egy nagy kendő a hűvös ellen. 

Aki nem szeretne kifejezetten nézelődni, annak ajánlanám, hogy hosszú útnál nagyon jó az olyan ülés, ami folyosó mellett van. Könnyű feállni, mászkálni. Én felszállás után egyből levettem a cipőmet.

A reptereken, ha eltévedtünk, vagy nem tudjuk merre tovább, nyugodtan kérdezzük a reptéri alkalmazottakat, nagyon szívesen segítenek:-)

Nagyon jó járatkereső, összehasonlító oldal: www.expedia.com