4. nap - június 19.
A nap azért is különleges volt, mert akkor mozdultunk ki először Tbilisziből vidékre. Grúziában iránytaxis rendszer működik, ha belföldön szeretne utazni az ember, ennek a neve a marsrutka. Húszfős minibuszokat használnak a célra, és minden helyet kihasználnak bennük. A sofőr mellé is elférnek ketten, illetve vannak még pótszékek is a sorok között. A kis buszok főbb csomópontokról indulnak, vagy busz pályaudvarról, és a szélvédőre van kiírva, hogy hová mennek. Jobb esetben nem csak grúz betűkkel:-) De rendesek a sofőrök is, segítenek megtalálni a megfelelő járatot. Menetrend elég elnagyoltan van, kb. úgy néz ki, hogy mondjuk reggel 8-tól, este 10-ig félóránként. Vagy óránként, attól függően, mennyire népszerű az úti cél. De igazából ha megtelik egy busz, akkor indul is:-) Kaotikusan hangzik, de működik. Hogy is?
Szóval Tsinandaliba terveztük a túrát, egy főúri kastélyhoz, és egy borászatba. Metróval mentünk a busz pályaudvarra. Tbiliszinek két metróvonala van, az egyik állomás, a Rusztaveli nagyon közel volt hozzánk, a pláza mellett.
A pályaudvar nem olyan, mint nálunk, jóval kaotikusabb:-) Nagyon egyszerű, a mi szemünknek romosak, szegényesek az épületek, sok itt is a kóbor kutya. Egy kis keresgélés után meglett a mi buszunk, a jegyet egy kis pénztárban kellett megvenni.
Még itthon kicsit tartottunk attól, hogy fogjuk megértetni magunkat. De pozitívan csalódtunk, valamilyen szinten mindenki beszélt angolul, és mertek is. Szóval ezzel szinte semmi problémánk nem volt.
A pénztárban viszont mondták, hogy van háromnegyed óránk az indulásig. Egy kis reggeli bele is fért. Egy pékséget néztünk ki, ahol ki is választottunk egy-egy hachapurit, és vettünk kávét is. Leültünk az üzlet előtt, nagyon egyszerű környezetben. De amilyen szívvel és gondoskodással kihozták a reggelit, minden kopottságot, kényelmetlenséget feledtetett. Kis tálcán, szalvétával, a kávét csinos kis csészében, cukrot.
Körülöttünk pedig folyt az élet. Emberek jöttek-mentek, intézték a reggeli teendőiket. A néni, aki a képen is rajta van, sétáltatta a kis kutyáját, aztán leült egy üzlet előtt, és szeretgette, játszott vele. A férfi a kék automatánál valami ügyet intéz. Így változik kávéillatú színes nyüzsgéssé az elsőre kicsit riasztó kaotikus összevisszaság.
Egy kis kitérő. Tbilisziben, aztán más városokban is láttunk egy csomó kék vagy sárga automatát. Megnéztük közelebbről is, és egy csomó dolgot tudnak vele intézni e helyiek: pénz átutalás, lottó feladás, bérlet feltöltés, mozijegy vásárlás. Nagyon praktikus!
Grúzia egyébként ilyen: a régi keveredik az újjal, a romos a csúcsminőséggel.
Egész jó helyünk lett a buszon:
Általában sikerült ablak mellé ülnöm, imádok bámészkodni:-)
A buszokban mindig szólt a zene, persze mindig grúz dallamok, és mivel kicsik, olyan barátságos volt a hangulat is. Útközben is vettünk fel utasokat, ők az út szélén álltak, és leintették a buszt. Illetve nincsenek konkrét megállók, ha valaki le szeretne szállni, csak szól a sofőrnek. Mi is nagyon sasoltunk, hogy nehogy továbbmenjünk. Azért sokat segített a Yandex, ami a google orosz megfelelője. Van térkép alkalmazása is, ezen szuperül lehetett nézni, épp merre járunk. Itt lehetett megnézni a marsrutka menetrendeket is, hogy azért mégse legyünk olyan tudatlanok: honnan indulnak, kábé milyen gyakran.
És a cél, Tsinandali is minden várakozásunkat felülmúlta. Először Alexander Chavchavadze nyári rezidenciáját néztük meg. Az úriember a 19. században élt, tehetséges tábornok, politikus és költő volt. Az arisztokrata származású Alexander több nyelven beszélt folyékonyan, és bejáratos volt az orosz felsőbb körökbe is. Költészetében összekötötte a 18. századi grúz romantikus törekvéseket a perzsa hagyományokkal.
A nyári rezidencia pazar volt, korhű szobabelsőkkel és hangulatos teraszokkal.
Pont elkaptunk egy idegenvezetést, és a belépőben volt borkóstolás is.
A kert is megért egy nagy sétát, tele volt árnyas fákkal, szép virágokkal, a labirintus pedig kergetőző iskolásokkal:-)
A kastélytól pár percre újabb izgalmas hely várt ránk, egy borászat, és a hozzá tartozó múzeum (Shumi Georgian Wine). Ez a látvány fogadott minket:
Besétáltunk az épülethez, ahol nagyon barátságosan fogadtak, egyből felajánlották, hogy körbevezetnek minket, és a végén itt is lesz kóstoló. A múzeumban bemutatták az ősi grúz bortermesztési technikát, vagyis, hogy földbe ásott hatalmas agyagkorsókban érlelik a nedűt, utána szűrik. És azt is elmondták természetesen, hogy Grúziában készítetek a világon először bort. Ezt az örmények azért vitatták. Mert szerintük ők:-)
A pincékben aztán a gyakorlatban is megnézhettük a korsós technikát, a vicces az volt, hogy az egyik nagy edényből egy ember integetett ki:-) Éppen tisztította:-)
A kóstoló három tételből állt, vörös, fehér és rozé borból, kaptunk hozzá egy kis csipegetnivalót is.
A nagy kérdés az volt, hogy mikor jár arrafelé valami kisbusz, ami elvisz egy nagyobb városba, Telaviba. Onnan tudtunk visszamenni Tbiliszibe. Balázs azt mondta, ha látok egy kisbuszt, rögtön kezdjek el vadul integetni, hátha pont oda megy, és hely is van. Ahogy elindultunk az úton, rögtön megláttam egyet, vadul integettem, és meg is állt. Oda ment, és hely is volt. Telaviból aztán már gyerekjáték volt eljutni Tbiliszibe.
Marsrutka pipa:-)
Képek:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése