A napot a Riker parkban kezdtük, ami tele van szökőkutakkal, modern szobrokkal és kávézókkal. Van itt még két futurisztikus csőszerű építmény is, amiket még nem adtak át hivatalosan. És nem utolsó sorban itt van a tbiliszi felvonó lenti állomása, ami felvisz a Narikala erődhöz.
A felvonóval nagyon gyorsan, 5 perc alatt az erődnél voltunk. És itt a gyorsaság sebességet is jelent, szinte száguldanak fent a magasban a kis kabinok. Hat személy fér el bennük, az oldaluk teljesen üveg, és lehengerlő a rálátás a városra. Koreaiakkal utaztunk, akikkel beszédbe is elegyedtünk. Már voltak Magyarországon is, lelkendeztek Budapest és a Duna szépségéről.
A felvonóra jó a városi bérlet. Mi is vettünk, kis plasztikkártya, pénzzel kell feltölteni, és a járműveken egy leolvasóhoz érinteni. Tiszta modern:-)
A hegyen árusok kavalkádja fogadott minket, nemhiába, rengeteg itt a turista. Mi is elcsábultunk, megittunk egy-egy kvaszt. Igen, a legnagyobb boldogságomra itt is lehetett kapni az oroszok isteni erjesztett gabonaitalát.
A felfrissülés után elsétáltunk és megnéztük Grúzia Anyját. Ez a hatalmas szobor a hegy tetejéről őrzi a várost. Egyik kezében kard, a másikban kehely. Egy újkeletű legenda szerint ha Grúziában jársz és nem iszol bort, akkor levágja a fejedet. Minket ez a veszély nem fenyegetett:-)
Az erődbe nem lehetett bemenni, cserébe mellette volt a város botanikus kertje, amin keresztül az Abanotubani fürdőkhöz jutottunk. A kert csodás, kis patakokkal, vízeséssel, vízililiomokkal és titkos kis helyekkel.
A grúz fürdők nagyon érdekesek. Nem olyanok, mint amiket itthon megszoktunk. Kis fürdőhelyiségek vannak kádakkal, az egytől az ötszemélyesig. A szolgáltatások is változóak, a legolcsóbbhoz öltöző és WC jár, a legdrágábbhoz masszázs, gőz, és étel-ital. A víz szulfátos, és nagyon sok bajra gyógyír. Ki szerettem volna próbálni, de valamit elrontottunk a foglalással, így erről sajnos lemaradtam. Van miért visszatérni:-)
A fürdők kívülről is nagyon szépek, törökös stílusban épültek:
Érdemes mesélni egy kicsit a tbiliszi aluljárókról. A Rusztaveli sugárút olyan széles, hogy csak aluljárókon lehet átmenni egyik oldaláról a másikra. Az az érdekes bennük, hogy kis belmagasságúak, és mindkét oldalon tele vannak üzletekkel és büfékkel. Mindenfélével. Lehet itt venni mobiltelefont, ruhát, játékot, rengeteg féle dolgot. És olyan kicsik a helységek, hogy le kellett hajtani a fejünket, hogy bemenjünk. De persze ezt is megszerettük:-)
Vacsi után minket is elért a szokásos napi égiháború. Ez fogadott, amikor kijöttünk az étteremből:
Égzengős, villámlós, zuhogó esős. Húsz percre voltunk otthontól, indult a rohanás. Persze már az első öt percben bőrig áztunk, pedig volt esőkabátunk. Olyan volt, amit az ember csak mások történeteiből hall: folyt az utcákon a víz, bokáig gázoltunk benne, amikor felfelé mentünk, a lámpaoszlopokba kapaszkodtunk. Ez most a valóság volt. Azért csak hazaértünk:-)
A kár két pár elázott cipő, ronggyá ázott biztosítás papír és jegyzetfüzet. Szerencsére nem fáztunk meg:-) És az este folyamán az is kiderült, hogy nem tudtuk volna megvárni a végét valahová behúzódva, mert amikor lefeküdtünk, akkor is csak esett és esett.
Képek:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése