Június 15.-én, egy pénteki napon indultunk a nagy útra, felpakolt hátizsákokkal, és nagyon izgatottan:-) A Kálvin téren szálltunk fel a reptéri buszra, és az úton megint álmodozós hangulatba kerültem, mint mindig ilyenkor. Milyen lesz az utazás? A kaják? Az emberek?
Ilyen lelkes voltam, mire odaértünk:
Szerencsére Balázzsal már a repüléshez kapcsolódó becsekkolást, várakozást is imádjuk, és amikor túljutunk a biztonsági ellenőrzésen, megrohamozzuk a Food Courtot. Én most nem vittem túlzásba, egy müzlis joghurtot ettem.
A WizzAir járata majdnem éjfél körül indult. Persze ablak mellett ültem, és búcsúztam a csodásan kivilágított Budapesttől. Aludni nem nagyon tudok repülőn, így kiolvastam az aktuális fedélzeti magazint, aztán mindenféle női magazinnal múlattam az időt. Nyugodt út volt, a végén, Kutaiszi felé villámlott. Repülőből nagyon földöntúli látvány, először meg is ijedtem, de aztán bátran néztem, mert nem mindennapi volt.
A kutaiszi reptér kicsi, gyorsan kijutottunk, és a csomagjaink is rendben kiforogtak:-) Innen busszal mentünk Tbiliszibe. Ez egy repülőkhöz alkalmazkodó járat, és a reptéren vettük meg rá a jegyet. Váltottunk pénzt is. Eurót vittünk, azt váltottuk át a helyi pénzre, Larira. 1 Lari (GEL) kb. 120 Ft.
A buszon nagyon szép volt a kilátás, ízelítőt kaptunk a csodás grúz tájból, kár, hogy engem pont akkor gyűrt le a fáradtság, és sokat bóbiskoltam.
A forgalmas Liberty Square-re érkeztünk, és szinte berobbantunk Tbiliszibe. Innen nyílik a Rustaveli sugárút a fontosabb múzeumokkal és az Operaházzal, szóval a város vérkeringésébe csöppentünk. A szállást 2 körül tudtuk elfoglalni, addig intézkedtünk:-) Balázs vett helyi telefonkártyát és egy plázában ebédeltünk. Nem Pizza Hutban, hanem Pita Hutban:-) Finomságokkal töltött pitát.
Ez a pláza a későbbiekben is bázisunk lett. Itt vettünk mindig innivalót, másnapra reggelit, be lehetett menekülni a meleg elől, az eső elől, és nem utolsósorban nagyon rendezett volt a mosdó.
A kis lakáskát délután vettük át, és bár a tulaj nem tudott angolul, mindent megmutogatott, és nagyon rendes volt. Korrekt kecó volt, kis konyhával, ami egy helységben volt a nagy franciaággyal. Hatalmas fürdőszoba is tartozott hozzá. Volt még reggelizőasztal két székkel, hűtő, tűzhely és vízforraló is. Kicsit pihentünk, és kiderült, hogy aláfestő zene is van, mellettünk volt a konzervatórium, skáláztak, zenéltek egész nap. Én külön örültem neki, szeretem a klasszikus dallamokat.
Volt-e negatívum a lakással kapcsolatban? Napközben nagyon felmelegedett, és nem lehetett megmaradni, mondjuk ez mindegy volt, mert nem voltunk otthon. És az elején kicsit csatornaszag volt, de ez aztán elmúlt. Vagy megszoktuk:-) Én megszerettem a kis helyünket.
Délután indult a város felfedezése! Elsétáltunk a St. Trinity katedrálishoz.
Közben láttunk szép szobrokat:
Ízelítőt kaptunk a grúz házakból:
Kávéztunk egy modernebb városrészben. A grúzoknál a jeges kávé nagyon finom. Ők úgy készítik, hogy az összes hozzávalót, vagyis a kávét, a tejet, a tejszínt és a fagyit összeturmixolják, és a végeredmény egy nagyon finom, habos, hideg ital.
Itt a kávézóban nagyon kedves volt a pincérlány, megkérdezte honnan jöttünk, és amikor mondtuk, hogy Magyarországról, nagyon megörült. Kiderült, hogy járt nálunk mint cserediák. Felajánlotta, hogy bármit kérdezhetünk Tbilisziről, segít:-)
Átmentünk egy aluljárón is, ahol nagyon szép graffitikbe botlottunk. Nagyon szeretem a street art-ot, örülök, ha egy városban kreatív falfestéseket látok. És persze meg is örökítem.
Egy pár szót az elvárt ruházatról. A nőknek hosszú, térdet takaró szoknyában vagy nadrágban lehet bemenni a templomokba, és a váll sem maradhat fedetlen. Fejkendő elvileg nem kötelező, de én mindig tettem, mert így éreztem magam otthonosan. Szóval a táskámban mindig volt egy nagyobb kendő a vállamra, és egy kisebb a fejemre. A nagyobb akkor is jó szolgálatot tett, ha valahol túltolták a légkondit.
A katedrálishoz harangtorony, kolostor, teológiai akadémia is tartozik, jót barangoltunk, és persze fotóztunk.
Hazacsorogtunk, és nem maradt más hátra, mint a vacsi:-) Egy kis helyi étterembe tértünk be, és nekem rögtön lett egy kedvenc kajám. A korianderes babfőzelék. Pont olyan sűrű, amilyennek lennie kell, és a koriander a tetején... A későbbiekben megtapasztaltuk, hogy a grúzok előszeretettel használják ezt a fűszert, a mi legnagyobb megelégedésünkre. Balázs inkább pörköltes ételeket evett, amolyan fiúsan:-)
Íme, első este szerelem babfőzelék:
Még sétáltunk a Rusztavelin, ilyen csodás pl. az opera környéke:
És ez még csak az első nap volt:-)
Fotók:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése