Úton a reptér felé fényképeznem is sikerült:)
A repülőúton nagyon jó társaságom akadt:) Egy kettes ülésen mellém került egy marokkói fekete srác. Egész úton apróságokkal segítettük egymást: ha összegyűlt a szemét, kivittük a másikét is, együtt töltöttük ki az egészségügyi nyomtatványt, ha látott valami érdekeset az ablakból, lelkesen mutatta. És az út vége felé, amikor már nagyon vártuk, hogy megérkezzünk, nyerítve nevettünk a Tom és Jerryn:) Nagyon hosszúnak tűnt a csaknem nyolc órás út Saigonig. Egy animációs filmet néztem, és Amy Adams-el a Bűbájt. Az utóbbi nagyon tetszett, hazafelé is megnéztem:) Főleg ez a rész:
Igen, már nagyon vártam a nagy találkozást:) De leszállás után még következett egy hosszú vízumprocedúra. Mivel sok külföldi jött a dubai géppel, kb. fél óra volt, míg beadtam a vízumkérő lapot, és újabb fél óra, amíg szólítottak, és visszakaptam az útlevelemet. De utána elköszöntem kis útitársamtól, szaladtam a csomagért, és egy hét után találkoztam életem szerelmével. Szuper találkozásunknak szemtanúja volt egy vietnámi bácsi, aki elfelhősödött szemmel nézett ránk. Azt hiszem, akkor zártam őket a szívembe:)
A szállodához vezető úton ízelítőt kaptam a nyüzsgésből, ami a következő napokban várt ránk. Robogók mindenhol, dudálás, a járdán végig árusok, étkezdék. Micsoda izgalom:)
praktika
Az iratokat (útlevél, oltási könyv, vízumok, biztosítás) egy átlátszó borítékszerű tasakba tettem. Könnyű volt csak mindent előhúzni, amikor kellett.
A vízumot interneten lehet igényelni, egy nyomtatvány kitöltése után egy lepecsételt elővízumot küldenek, plusz még ki kell tölteni egy tartózkodási űrlapot. Kell még egy igazolványkép is. Összesen kb.65 $.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése