És ebben a világban izzadságtól csatakosan, gumitornacipő szagú szobában, kakaskukorékolásra ébredtünk:) Nevetve állapítottuk meg, hogy bizony egy tűzfalra néző ablakú szobát kaptunk a lefoglalt erkélyes helyett. Nosza, össze is pakoltam szépen mindent, Balázs pedig elment megkeresni a háziakat, hogy megkérdezze a szobát. Akik nagyon rendesek voltak, mondták, hogy egy másik panziójukban van erkélyes. El is repítették az emberemet motorral oda, hogy lássuk, hová kell majd menni délután. A cuccokra ne legyen gondunk, azt majd átviszik. Szoba megoldva:)
Ebben a feje tetejére állt világban reggelire levest esznek. A híres vietnámi pho leves tele van tésztával, zöldségekkel, legtöbbször marhahússal, jár hozzá friss zöld és csírák, citrom és szószok. A különböző nagyságú levesezőkben együtt ülnek a kis műanyag székeken az öltönyös üzletemberek, a divatos fiatalok, és az egyszerű munkások. És mi, a kalandvágyó turisták. Az első tíz-tizenegy pálcika falat rendkívül izgalmas, de utána rájövök, hogy a reggeli levesezés nem az én műfajom. Maradok a bagettnél:-)
Ebben a világban a parkokban tornáznak és harcművészeteket gyakorolnak a kis pagodákban. És minden gyönyörű zöld.
Az az illendő, ha két kézzel nyújtjuk fizetésnél a pénzt, és sok épület előtt le kell venni a cipőnket. Pl. a szállásunkon is.
A kávé isteni. Az alján sűrített tej van, erre csöpög rá kb. négy perc alatt az erős kávé.A végén összekeverve mennyei íze van. Lehet kérni jeges változatban is.
Az viszont furcsa, hogy a sört legtöbbször jéggel adják:)
A közlekedés semmi eddig megszokottra nem hasonlít:) Robogók tömött sorokban, amit néha megszakít egy-egy autó vagy busz. Ha gyalogosan vagy, akkor csak egyszerűen lelépsz az útra, és egyenletes tempóban elindulsz. A robogók kikerülnek. Az autókat jobb elengedni, és csak azután lépni az útra.
Mivel a járda tele van mozgóárusokkal, kajáldákkal és kitelepült boltokkal, csak az út szélén lehet menni, libasorban. Kéz a kézben andalgásról csak a parkokban lehet szó.
Ha egy vietnémi háromszor találkozik egy másik emberrel, akkor azt már ismerősnek tekinti, és köszön neki. Nekünk egy rendőrünk volt:)
Végül. Hogyan nyiss ki ebben a világban egy üveg bort, ha nem hoztál dugóhúzót, és a szállodában sem tudnak adni? Hajlítsd ki egy fogasnak az akasztós részét, és az így kapott erős fémdróttal nyomd be a dugót. Máris hozzájutottál a nedűhöz:)
És most egyenesedjünk fel. Hisz ez a világ csodálatos! Az úton való átjutás olyan, mint a lélegzés, a bor finom, a levegő füstölőillatú. Otthonos:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése