Most megszakítom izgalmas élménybeszámolómat, mert nagyon fontos nap van. A te napod. Az én első számú hősömé.
Mert az egész életed egy példa nekem. Pici baba korodban, amikor éppen csak kinyílt a világ, megbetegedtél. De te mosolyogva, csendben vetted az akadályokat. És ahogy cseperdtél, nem kevés humorral. És persze ott volt a mi Femme Fetale mamánk, a te anyukád. De róla majd később. Kamszkorodban aztán a lovak közé csaptál, bőr miniszoknyát hordtál, és ugyanúgy benne voltál minden marhaságban, mint bárki más. Aztán jött a nagy szerelem apuval, és az összes nehézségével. De ti győztetek, most is szuper páros vagytok.
Aztán hatalmas áldozatokat hoztál azért, hogy mi megszülethessünk. A csodás kilenc hónap nagy részében feküdtél. És itt vagyunk:) Micsoda gyerekkorunk volt! Tele nevetéssel, játékkal, önállósággal, Balatonnal. Tejbegrízzel. Ó, és aggódással, "vettél sapkát?"-al.
Szeretem benned azt, hogy érdekel más földrészek embereinek élete. Szeretem azt, hogy érzékeny vagy. Szeretem amikor frissen jössz a fodrásztól. Szeretem a pipilevesedet. Szertem, hogy legalább tíz évet letagadhatsz. És azt is, hogy ezt örököltem tőled. Szeretlek, mert adtad nekem (is) az öcsit. Szeretem a mamuszokat. Szeretek veled lenni, és köszönöm a legnagyobb ajándékot, amit adtál: az Életet.
Ha már szülinapom is van:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése