KAMBODZSA Poros út

Reggel elbúcsúztunk Phnom Penh-től, és útnak indultunk Siem Reap-be. Nagyon izgatott voltam. Angkor. Amikor régebben újságokban láttam, álmomban sem jutott eszembe, hogy valaha eljutok ide. Olyan messzinek tűnt, elérhetetlennek. És tessék, eljutok ide is. Most már semmire nem mondom, hogy soha:)
De térjünk vissza a hosszú, ám nem eseménymentes utazásra. A két város között menetrendszeri busszal utaztunk néhány turista, és sok helybéli társaságában. Róttuk a kilométereket, megint néztük és hallgattuk a helyi popzenét, és rágcsáltuk az Orero kekszet. Egészen addig, amíg le nem robbantunk. Miután megálltunk, leszállt a sofőr, majd az utaskísérő is, és valamit lázasan szereltek a busz egyik kerekénél. Fél óra várakozás után leszálltunk, és egy csenevészebb fa árnyékában figyeltük mire jutnak. Sajnos nem sokra.

Az utasokat szép lassan felvették más buszok, amik az úton Siem Reap felé tartottak. Nekünk egy kisebbfajta jutott, plusz öt dollárt kellett fizetni fejenként. Jó koszos volt a csomagtér, az út porából kaptak a hátizsákok is. Az új busz döcögős volt, a sofőr pedig vadul dudált. 
Egy szálloda előtt tett ki minket, ahonnan még fel kellett, hogy hívjuk a saját szállásunkat, hogy küldjenek értünk tuctuc-ot. Aztán amikor végre odaértünk, welcome drink-kel és nedves hűsítő kendővel fogadtak, a szobában pedig ezzel:

Nagyon tudjuk ajánlani ezt a szállást. Jó helyen van, közel a központhoz, szépek a szobák, kedves a személyzet, finom a reggeli. 

Vacsizni bementünk a központba, ami nagyon turistás, olyan, mint bármelyik éjszakai buli és étteremutca, központ. Van ol. olyan része, amit úgy neveznek, hogy Pub Street. Van itt minden: ír kocsma, pöpec franciás étterem, koktélbár, helyi ízeket kínáló étterem. 

Este izgatottan gondoltunk a másnapra: Angkor!