A reptérről bevonatoztunk a központba, és mivel ebédidő volt, próbáltunk megkeresni egy éttermet, ami nagyon tetszett a férjemnek, amikor legutóbb itt volt. Az étterem már bezárt azóta, de ugyanabban az utcában, egy sarki kajáldába szó szerint berángattak minket. A pultnál egy gyorsan hadaró maláj kiszolgáló mutatta a kajákat, és közben pakolta is rá őket a tányérra: burgonyachips, rizs, csirkecomb, tojás, valami savanyúság. Szédülve botorkáltunk egy szabad asztalhoz, és csak néztünk egymásra nevetve Balázzsal. És az étel valami isteni volt! Minden pont jól átsütve, a rizs egy kicsit ragacsos, a tojás ízletes. Sokszor a spontán dolgok a legjobbak:-)
Ezután sétálgattunk egy parkban, csodáltuk a burjánzó növényeket. A levegő nagyon párás volt, de egy kicsit be volt borulva, számítottunk is rá, hogy esni fog.
Az eső meg is érkezett, és olyan gyorsan szakadt le az ég, hogy egy pagodaszerűségben találtunk csak menedéket. Rajtunk kívül mások is ide menekültek, mellettünk egy család ült kicsi gyerekkel, ők is várták az égiháború végét. Mert villámlás, és égzengés is volt. Évekre elegendő kaland két hét alatt:-)
Az eső amilyen gyorsan jött, úgy el is ment. Az időnkbe belefért az is, hogy megnézzük a Keleti Művészetek Múzeumát. Nagyon szép gyűjteménye van a különféle iparművészeti tárgyakból, engem főleg a szőnyegek érdekelek.
A napot természetesen a Petronas tornyoknál fejeztük be:-) Bementünk a torony aljában lévő bevásárlóközpontba, hogy valami kávé után nézzünk. Egy kis egyszerű helyre tértünk be, ahol a felszolgálók, pultosok eloszlása kb. tükrözte a város etnikai összetételét. Malájok, kínaiak és arabok - látszólag teljes egyetértésben, egymás mellett, tisztelve egymás hagyományait. Ez jött le ebből a kis időből, a férjem is ezt mesélte - ő három hetet töltött ebben az izgalmas országban - és aztán utána is olvastunk. Visszatérve a kávéra. Kicsit elszomorodtam, amikor a kedves kis pincér lány közölte, hogy csak egyféle tejeskávé van, őszintén szólva vágytam már egy jó kis cappucinóra. Egy kis színes bögrében kaptam a tejeskávét, és amikor belekóstoltam nagyon meglepődtem. Egyszerűen mennyei volt! Ennyit az előítéletekről. Ezek a történtek tanítják meg, hogy egyre kevesebb legyen bennem. A hab a tortán az volt, amikor az arab pultos lánnyal összemosolyogtunk. Mutattam is neki, hogy finom a kávé. Az ilyen összenézések örömfröccsök a léleknek:-)
Az egyik szupermarketben vettünk innivalót, és kiülünk a parkba, ahonnan szuper kilátás nyílt a tornyokra, és megvártuk, míg beesteledett.
Így búcsúztunk el Kuala Lumpurtól, és az egész nyaralástól. Ami alatt végérvényesen beleszerettem Délkelet-Ázsiába. Remélem még visszatérek ide:-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése