KAMBODZSA Egyszerűen csak Angkor

Az Angkor bejegyzés elejére idekívánkozik egy régi történet. Jópár éve óriásplakáton reklámozták a National Geographic magazint, az elején Angkor volt. Szinte hihetlen volt számomra, hogy ilyen gyönyörű hely létezik. Amikor megtudtam, hogy milyen messze van, lehetetlennek gondoltam, hogy én valaha eljutok oda. Egy elérhetetlen álom volt. Viszont most azt mondom, hogy nem lehet semmire sem azt mondani, hogy lehetetlen. Az álmainkért kell élni:-) 

Reggel izgatottan keltünk, indult a kis templom túra, amire tuctuccal mentünk. A sofőrünk egy helyi kis srác volt, és nagyon sportosan vezetett:-) Megvettük a háromnapos fényképes belépőt, és indult a nagy kaland. Az első állomás természetesen Angkorvat temploma volt, amit az ember minden képeslapon, brosúrán lát. De élőben minden elképzelést felülmúl. Hatalmas, monumentális, és mégis, a kis részletek gyönyörűek a falakon, ablakokon, tornyokon. Csodálatosak a szobrok, elrepítenek egy másik világba. 
Persze itt is letértünk a turisták által jól kitaposott utakról, és ha egy kicsit arrébmentünk, már egyedül találtuk magunkat. Ahová lehetett benéztünk, felmásztunk, bekukkantottunk. Megcsodáltuk az ablakok csipkéit, a szobrok részletes kidolgozását, a templom hatalmas méreteit. 

Hatalmas élmény volt még Prah Khan templomában látni azokat a falakat, amiket benőttek a fák. 

És Ta Prohmban a hatalmas kőbe faragott arcok között sétálni. 

És rendkívül élveztük a száguldozást a tuc tuccal a templomok között:-)

Aznap két csodás történet is megesett velünk. Velem. 
Ebédelni egy helyi kis étterembe mentünk amit a kis vezetőnk ajánlott. Gondolom kapott ő is valamit érte, hogy odavitt minket:-) Jót ettünk, beszélgettünk, aztán a végén elmentem mosdóba. Mentem vissza az asztalunkhoz, és Balázs hatalmas vigyorral az arcán várt, előtte egy vietnámi kávé. Micsoda meglepetés! Persze én is rögtön kértem egyet:-)

Amikor jöttünk már el délután, de még a templomok területén voltunk, Balázs elment mosdóba, én pedig a tuc tucban maradtam. Gondoltam addig nézelődök, ejtőzök. Nem messze tőlünk két elefánt állt, hátukon a hajtójukkal. Egyszer csak elindultak arrafelé, amerre a tuc tuc állt, és elmentek mellettünk. Olyan közel, hogy láttam az elefántok ráncos, mégis puhának tűnő szürke bőrét, és akár meg is tudtam volna érinteni. Ott csattogtak el mellettünk! Olyan varázslatos volt:-) 

Este kimentünk a forgatagba vacsorázni, és megállapítottuk, hogy ez megint egy hihetetlen nap volt!